Tánctörténet

Latin-amerikai táncok
 

SZAMBA eredetileg több tánc gyűjtőneve, amelyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból, Angolából új hazájukba, Brazíliába. Neve a "semba" afrikai szóból származik, ami tipikus csípőmozgásokat jelöl. A kultikus ünnepeken, főleg a bantu népeknél, az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban. Kedvelt volt a körtánc, amelynek a középpontjában egy szólótáncos vagy egy pár is táncolt. A brazilok ezeket a táncokat batuque, lundu vagy szamba néven is jelölték, amelyek mozgást és ünnepséget jelentettek. Ma a szamba uralja a brazil zenei életet. A híres karnevál alkalmából évente új, izgatóan elbűvölő szamba-melódiák születnek. 1948-49-ben a nagyon leegyszerűsített formájában lett nagyon népszerű. A tánciskolák sikerrel vették fel programjukba a szambát, kivívta megérdemelt helyét a táncparketten.
 

 

CHA-CHA-CHA mesterségesen alkotott tánc, a rumba és a mambó változata. Megalkotója a kubai zenész, Enrique Jorrin Havannából, aki a túl gyorsan játszott mambóból megalkotta a lassabb mambo-cha-cha-cha-t.  A zene és tánc először Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-től a legkedveltebb divattánc lett. Azonban Európa is lelkesedett minden latin-amerikai zene- és táncújdonságért. Németországban a Cha-Cha-Chát először 1957-ben Gerd és Traute Hädrich mint divattáncot mutatta be a Német Tánctanárok Egyesületének kongresszusán.. A tiszta, világos ritmussal és a variációgazdag, vidám figurákkal a Cha-Cha-Cha nagyon gyors áttörést hozott. 1961-ben vették fel a 4. latin-amerikai táncként a versenyprogramba. Karaktere a vidám, kacér, koketos flört. A párok szabadnak érzik magukat, a jókedv és "szemtelenség" jellemzi őket, játszanak a partnerrel és a közönséggel egyaránt. Üteme 4/4-es.

 

RUMBA eredetileg több kubai páros tánc gyűjtőneve. A 19. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik, a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A "rumba" szó annyit jelent, hogy "ünnep" és "tánc". Vágyakozást, odaadást és elutasítást jelenít meg a táncos pár. New Yorkon keresztül került át a rumba 1930-ban Európába. Az első rumba-koreográfiát az angolok dolgozták ki, melyet a franciák és a németek is átvettek. 1931-33 között nem érvényesülhetett igazán, mert nem tudták valójában hogy is kell táncolni (foxtrott lépések keveredtek a csípőmozgással). 1945 után fedezték fel újra a franciák és az angolok. 1956-58 és 1961-63-ban a két rumbaháborúban a rumbatechnika szabványosításáról döntöttek. Végül a cuban style terjedt el. 1964-től szerepel a versenyeken.

 

 

PASO DOBLE spanyol tánc, bár hazájában nem látható önmagában a táncparketten, vagy ha igen, akkor egy önállósult változatban a színpadon. Bikaviadal-pantomimként már a húszas években ismert volt. Mai formájában Franciaországban alkották meg, ahol eleinte főleg táncművészek táncolták, mielőtt show- és később versenytáncként a tánctanárok felfedezték. A Paso Doble bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor szerepét veszi át, a nő pedig a piros kendőt, a torreádor capaját testesíti meg. A férfi és a nő tehát együtt mozog egy képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és az arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő. A tánc alapja a "paso doble" (kettős lépés) a sarok és féltalp hangsúlyos lehelyezése. 1959 óta szerepel a versenyprogramban. A férfi mint torreador büszke, merész elszántságot és eleganciát, a nő mint kendő öntudatos távolságtartást, nagyfokú hajlékonyságot és gyorsaságot képvisel.

 

JIVE csak 1968-ban kapta meg az ötödik versenytáncként való elismerést az Amatőr Táncosok Világszövetségétől. A Jive ma nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, melynek többféle, egymással rokonságban álló afroamerikai elődje volt. Ezekhez tartozott a harmincas évek elején a Lindy Hop, Blues és a Swing. Ezt követte a negyvenes évek sikertáncai közül a Boogie-Woogie, a Jitterburg valamint a Bebop, s az ötvenes években hozzájuk kapcsolódott a Rock & Roll. E táncformákra jellemző volt - s még ma is az - a táncra ösztönző zene, amely ritmikus hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt. Ezeket az USA -ban honos táncokat az amerikai katonák hozták át Európába, ahol ezek a táncok szabad mozgásstílusukkal, sziporkázó, eleven, tréfás karakterükkel gyorsan elterjedtek a fiatalság körében. Végül az angol tánctanárok alakították ki a valamivel lassabb zenére táncolható mozgalmas jive-ot.

 

 

Standard táncok

 

Az ANGOL KERINGŐ a legharmonikusabb standard tánc, melynek eredetét a vonalszerűen haladó boston nevű táncra vezethetjük vissza. Ezt a táncot váltotta fel 1924-ben az angolok fordulatokban gazdag , hullámzó lassú keringője, amely szabályos formában szigorúan a ritmusra épült fel. Ezt az új, angol tánctanárok által koreografált formát ismerte el 1927-ben az Imperial Society. Lágy, diagonális mozdulataival, dallamos zenéjével hamarosan az egész világon divatossá vált. 1922-ben már táncolták a VB-n, de úgy mint Angol keringő 1929-ben jelent meg a versenyeken. Karaktere, a lassú és egyenletesen lendülő, térben haladó forduló mozgásokban nyilvánul meg, amelyek törésmentesen és mégis egyértelmű impulzusokat adva uralják a táncparkettet. Üteme 3/4-es, tempója 30 ütem/perc.

 

 

TANGÓ elnevezés a "tambo" (dob) szóból származik. Olyan ünnepet idéz, amelyet a fekete dél-amerikaiak dobszója kísért. A táncos és zenei befolyás a kubai Habanérából és az argentin Milongából származik. A modernizált tangó Buenos Aires kikötőnegyedében a La Plata nyugati partján terjedt el. Ekkor, a táncot a bordélyházak látogatói táncolták. 1907-ben került a tangó Európába (elsőként Párizst bűvölte el). Az első tangó versenyt Nizzában tartották. 1912-ben tangó láz tört ki egész Európában. Az első európai tangó versenyt Berlinben rendezték. 1920-21-ben az angolok megreformálták a dél-amerikai tangót és végül 1929-ben szabványosítják végérvényesen a mai formájában. Táncos jellege a gyors, hirtelen fékezett erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, melyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika, és a feszült szünet között. (szerelmi játékot szimbolizál). Üteme 2/4 vagy 4/8-ad.

 

BÉCSI KERINGŐ az egyik leglátványosabb és legrégibb társastánc. Neve a német walcer (forogni, keringeni) szóból származik. Mai formája az osztrák és bajor területek néptáncából, a landlerből ered. Ezt a táncot a nép táncmester nélkül táncolta. Körtánc volt, 3/4-es vagy 3/8-os ütemben, melyben a párok egymást átkarolták és egymás körül forogtak, miközben egy képzelt középpont körül keringtek. 1794-ben a porosz királynő betiltotta, ennek ellenére a müncheni bálokon táncolták és játszották. Strauss és Lanner keringői bejárták az egész világot. Németország maradt a keringővel kapcsolatos események otthona, Angliában nem volt honos. A 20-as években háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformákkal szemben, így csak a 30-as években, néptáncként fedezték fel újra. Végül az osztrák Karl von Mirkowitsh tette a keringőt ismét népszerűvé. 51-ben Paul Krebs a keringőt összekapcsolta az angol stílussal, így egyenjogú standard tánc lett.
  

 

SLOWFOX eredete a foxtrottban keresendő, amit viszont a Onestep és a Rag határozott meg. A Onestep 1910 körül került  Észak-Amerikából Európába, ami egy egyszerű, sasszé nélküli mars és haladó jellegű tánc volt. Ez a műfaj többnyire Angliában érvényesült, ahol kiszorította a keringőt. 1912-ben, amikor a Ragtime, a tánczene első modern formája Angliában tért hódított, fejlődött ki a Onestep-ből a Rag. A Rag-ből (lassabban játszott zenével) alakult ki a Foxtrott. A 20-as években ezt az angol tanárok átdolgozták és 1922-ben találták meg a Foxtrott még ma is használatos formáját. 1924-től a foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb (Slowfox) és egy gyorsabb (Qickstep) variációra vált szét. A Slowfox vonalszerű , egyenlő hosszú, sikló lépésmintát követ. Jellemző a cikk-cakk szerű vonalvezetés. E tánc légiességet, biztos egyensúlyérzéket és csiszolt technikát kíván a táncostól.
 

 

QUICKSTEP a legvidámabb és legsziporkázóbb standard tánc. A foxtrott, 1924-től, más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb és egy gyorsabb mozgásformára vált szét. A lassabbat slowfoxtrottnak (slowfox), a gyorsabbat quickstepnek nevezték el. A quickstepet kezdetben “quicktime foxtrott és charlestonnak” is nevezték.

Stílusára jellemző a könnyed száguldás, a táncos lábjárás, szinte mértani rendben épülnek egymásra a motívumok. Stílusa a II. világháború után ritmikus, szökellő lépésekkel egészült ki. A zene friss tempója és a tánc karaktere szinte megszámlálhatatlan lépésben bontakoztathatja ki a táncos egyéniségét.

Bezár

Hogyan találjam meg gyermekem számára az ideális sportot?

Vajon hányszor jutott már eszünkbe a gondolat, hogy gyermekünk elég időt tölt – e mozgással? Ha nem sportol még rendszeresen, akkor milyen sportággal ismerkedjen meg, egyáltalán hogyan válasszunk neki való mozgásfajtát? Ebben segítünk most egy picit.
Bezár

A tánc pozitív hatása gyermeked fejődésére

Hogy miért megy majd könnyebben a tanulás? Hogyan javul a koncentrációs képesség? Hogyan válik már kis kortól a mozgás az élete részévé? Hogyan bontakozik ki személyisége, egyénisége? Hogyan válik magabiztossá? Hogyan szerez barátokat?
Bezár

1% felajánlása

Köszönjük a tavalyi felajánlásokat, kérjük idén is támogassa egyesületünket személyi jövedelemadójának 1 %-val. Az összegyűjtött összeget működésünkre, programjaink, céljaink megvalósítására és a növendékek támogatására, tehetséggondozásra fordítjuk.
Bezár